Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


a kenyér

2010.04.14
2009-11-25

Kenyeres pajtásim

Egy apró, őszi titok
 
Még a vízben állós, magányos pecákról álmodom, ahol a halbőség gyakorlatilag felülmúlhatatlan, de a víz hőfoka, és a halak összebandázása miatt sajnos ezt már nem tehetem meg.

Ilyenkor mindig eszembe jut „Simonóriásbusazoli” cimborám. Ezt a nevet én ragasztottam rá a 2008-as szolnoki Klubcsapat Bajnokságon megakasztott és megfogott 15 kiló 90 dekás busája után, amiben az volt a kunszt, hogy mindezt egy 7 méteres spiccbottal követte el. Zoli igen sokat horgászik, ezért mindig pontos, friss, megbízható információkkal tud ellátni. Nem utolsó sorban szinte mindig kapható egy jó pecára. Kérdésemre most is azonnal azt válaszolta, hogy „Mehetünk! Tudok egy jó helyet! Egy dunai öbölben kezd összeállni vermeléshez a keszegnép. Menjünk, nézzük meg!”

A halak jól láthatóan előttünk tartózkodtak
 
A halak jól láthatóan előttünk tartózkodtak
 

A szót tett követte, és harmadnap már a vízparton talált minket a hajnal. Már kipakoláskor láttam, hogy ismét igaza van Zolinak, a vízen jól mutatta magát a sok hal. Itt is bukott, ott is fordult egy-egy szebb példány. Időnként egy nagyobb ragadozó meghajtotta őket, ilyenkor tolta maga előtt a vizet a nagy keszegcsapat. Persze nem mehetett minden simán, - mint ahogy az Murphy törvényei szerint szokott történni - kipakolás után szembesültünk a ténnyel, hogy Zoli haltartója otthon maradt, ezért a „szent busafogó” merítőfejében gyűjtötte a zsákmányát, és ezt időnként a: „Menyus, üríts!”- felkiáltásra Menyus kománk, aki kettőnk között foglalt helyet, áttette az én haltartómba, hogy ne törjenek feleslegesen a halak. Jó példa ez arra, hogy mindig lehet megoldást találni, ha probléma merül föl. A horgászatban nem ismerünk lehetetlent.

Már a telefonos egyeztetéskor, és induláskor is mondta Zoli, hogy a felszerelést nem kell túlbonyolítani. 10-12 grammos wagglerúszó, amin minimális a hasznos terhelés. Egyszerűen, vízközti horgászattal kell megfogni a keszeget. De én természetesen, mint oly sokszor, most is egy másik utat szerettem volna járni. Úgy gondoltam, hogy én majd a fenék közelből fogom fogni a testesebb jószágokat, egy 12 grammos sliderrel. Az elmélet az volt, hogy a zsinóron elhelyezett nagy (12 gramm) ólomsúly áthúzza (szakzsargon szerint „átüti”) a csalim az apróbb, sűrűn egymás mellett álló halacskák között, és az alsóbb vízrétegben tartózkodó példányokat tizedelem.

Haltartó híján egy jó megoldás
 
Haltartó híján egy jó megoldás
 

Menyus, üríts! – felkiáltásra
 
Menyus, üríts! – felkiáltásra
...mindig hozta a merítőfejet
 
...mindig hozta a merítőfejet

Már jó ideje horgásztunk, amikor feltűnt, hogy Zoli csak a darabosabb halakat fogja, míg én folyamatosan apró, tenyérnyi keszegeket zsákmányolok. Illetve, mind a szerelék beállásakor, mind, amikor kihúztam éreztem, hogy sokszor kopog haltesten az főólmom, miközben csúszik a helyére.

Egyértelművé vált, hogy aznap nem az én szerelékem lesz a legtöbb halat fogó „cájg”. Miután eluntam, hogy nem fogok nagyobb testű halat rákérdeztem Zolira, hogyan tudja szelektálni a halakat. Ekkor mondta, hogy tett oda nekem is, a stégemre kenyeret, egy nejlon zacskóban, hogy ki ne száradjon. Valóban odarakta, de én azt gondoltam, hogy enni hozta. Amit kicsit furcsállottam, mivel reggel a dorogi pékségnél együtt jól bereggeliztünk. Ekkor derült ki számomra, hogy csalizni hozta. Neki természetes volt, Ő sokat horgászik a Dunán, a csalitárának állandó része a „rózsa”, csak nekem elfelejtett külön szólni, hogy ezzel fogja a jó testű karikakeszegeket.

A kerek öblű horog az ideális a rózsához
 
A kerek öblű horog az ideális a rózsához
A kenyércsipet nagyjából másfélszerese
 
A kenyércsipet nagyjából másfélszerese

Beleakasztjuk a közepébe a horog hegyét
 
Beleakasztjuk a közepébe a horog hegyét
A horogszárnál összecsípjük, kúpot sodrunk rajta
 
A horogszárnál összecsípjük, kúpot sodrunk rajta
A kész kenyércsali oldalról nézve szinte rózsa formájú
 
A kész kenyércsali oldalról nézve szinte rózsa formájú

A kenyérrózsa nyíló fele ellenállhatatlan a halak számára
 
A kenyérrózsa nyíló fele ellenállhatatlan a halak számára
Egy kenyérrózsa a második dobás után
 
Egy kenyérrózsa a második dobás után

Rögtön át is tértem a kenyeres horgászatra, hiszen én is emlékeztem rá, hogy sok esetben méretesebb halakat, és sűrűbb kapást eredményez, mint bármelyik másik csali, beleértve a csontit és a szúnyoglárvát is. Apám nagyon sokat horgászott kenyérrel, én nem szerettem, nem szeretem most sem, mert számomra túlságosan lassú, de be kell látnom, hogy vannak olyan esetek, amikor mégis számításba kellene venni, és eredményesebb horgászatban lehetne részem.

A könnyű, osztott ólmos szerelék volt eredményes
 
A könnyű, osztott ólmos szerelék volt eredményes
 

A hátsó kijárat – a haltartót mindig ellenőrizni kell!
 
A hátsó kijárat – a haltartót mindig ellenőrizni kell!
 

Megkértem Zolit, hogy mutassa meg, ő hogyan készíti el a kenyérrózsát, bízva abban, hogy más lehet nálamnál okosabb, gyakorlottabb, technikásabb a kérdésben. Nekem azért lassú, mert egy kenyérrel maximum kettőt, de inkább csak egyet lehet dobni. Gyakran kell újra csalizni. Én ennél lustább vagyok. Bár jobban belegondolva nem lustaság ez, hanem azt szeretem, ha a horgom minél több időt tölt a vízben, felcsalizott állapotban. A kenyérrózsás horgászatnál sok esetben veszem ki a horgot csali nélkül, és rutintalanságom miatt nem tudom, hogy akkor esett-e le a szétázott csali, amikor kivettem, vagy már esetleg a bedobás közben elveszítettem.
Ha többet használnám, biztos ügyesebben gyúrnám a horogra valót, és jobban is bíznék benne, de így hitemet veszítem, ami a horgászat egyik alapköve. Pedig biztosan tudom azt, hogy nem ritkán, mindennél jobb a szénhidrát alapú, keményítőben gazdag tápanyag, esetünkben a kenyér. Nem ördöngösség ez, hiszen a hal ösztönösen tudja, mi kell neki, mire van szüksége a túléléshez. A keményítő segíti a zsírtermelést, nagyfokú energiát ad. Ezért van az, hogy hűlő vízben szívesebben elveszi, mint a fehérje tartalmú élőanyagot, például a csontit, vagy a gilisztát.
Lelkesedésem hamar alábbhagyott, és visszaváltottam. Míg a többiek kenyérrel fogták a halakat, addig én tovább próbálkoztam a sliderrel, és gilisztával sikerült fognom egy szép méretes süllőt. Gondolom az égiek szántak meg, és kitartásomat becsülve küldtek nekem egy ilyen zsákmányt.

Zoli a darabosakat szelektálta, a nagyját szinte mind ő fogta
 
Zoli a darabosakat szelektálta, a nagyját szinte mind ő fogta
 

Igen szép méretű karikakeszegek kenyérrózsával
 
Igen szép méretű karikakeszegek kenyérrózsával
 

A délutánhoz közeledve, többszöri merítő-ürítés után beszélgettük, hogy lassan ideje lenne indulni haza, a levegő is lehűlt, így úgy döntöttünk, hogy fotózunk, és indulunk. Ekkor ért minket a meglepetés. Zoli csak húzta kifelé, húzta kifelé a haltartót, én úgy számoltam, hogy 20 kiló is megvan vegyes keszeg zsákmányunk. Amint a harmadik-negyedik karikát bevonva nem hallottam csobogást, szörnyű gyanú ébredt bennem. A végéhez érve azt láttuk, hogy talán 4-5 kiló, nagyobb karikakeszeg van csak benne. Nem nagyon értettem az okát. Kiderült, hogy a haltartóm itt a sóderes aljzaton súrlódva kilyukadt, a halak a nyílást kitágították, és ahogy betettük őket felül, alul angolosan távoztak. Nagyon szerettem ezt a haltartót, cefetül bánkódtam. Az-az egy vigasztalt, hogy nem egy versenyen történt ez meg velem.
Tehát, mai napi tippünk: Horgászat előtt ellenőrizzük a haltartót! Mert könnyen meglepetés érhet minket.

Kitartásom ajándéka
 
Kitartásom ajándéka
Visszanyerték szabadságukat
 
Visszanyerték szabadságukat

Zoli kicsit szitkozódva ugyan, de a nagyobb karikakeszegekkel pózolt, majd visszaengedtük a halakat. A horgászat befejeztével egy jó forró levessel melengettük meg átfázott testünket, lelkünket, közben jól átbeszéltük az aznapi peca eseményeit.

Írta és fényképezte: ifj. Gyulai Ferenc
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.