Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


márciusvégi évad nyitás

2010.04.14
2009-03-31

Március végi évadnyitás

Rakós nyögve nyeletés
 
A messzi dobásoknál hagytam abba még valamikor december derekán, azóta sem tűztem csontit, vagy fogtam finom pecát a kezembe. Lassan áprilist mutat a naptár, és még egy valamirevaló szezonnyitó horgászatot sem tudtam felmutatni. Íróasztalomnál ülve képek villannak be, melyeken felszereléseim művészi káoszban szerteszét kallódnak, tavalyi etetőanyagaim romhalmain pedig ezüstös dévérek helyett, szürke egerek vigadoznak. Ugye nem?!

Pedig de bizony! Hazatérve láttam, nem múltak el kedvenc kis sufnimban nyomtalanul az üres hónapok. A botok nem ugrottak maguktól glédába, az egerek pedig a legbombabiztosabb helyeken is fellelték a téli tüzelőjüket. Kedvenc cirmos macskám kilenc életéből, első felindultságomban, fejben gyorsan le is vontam nyolcat, amiért nem őrködött jobban a drága darák felett. Megértem, én is inkább a meleg lakást választottam a januári zimankós időkben. Aztán nem bírtuk tovább, itt van március utolsó hétvégéje, ideje megejteni a szezon első horgászatát. Gyuri különben is megszerezte hőn áhított új rakós botját, egy Shimano Beast Master XT-B Prot, azt is ki kellett próbálni. (A bot a beavatási szertartáson jól működött, bemutatása megér majd egy részletesebb misét.) Szombaton remek hangulatban csak az előkészületekkel foglalatoskodtunk, úgy, mint romeltakarítás, felszerelések formába hozása, sőt még az új rakósát is sikeresen begumiztuk. Bizakodva néztünk a vasárnapi peca elébe, dacára az esőt ígérő váteszek jóslatainak.

Beast Master bevetés alatt
 
Beast Master bevetés alatt
 

Dinamit tavaszra
 
Dinamit tavaszra
Szín és szemcseméret
 
Szín és szemcseméret

A folyékony édes melasz
 
A folyékony édes melasz
 

Állaga, mint az olajos cukorszirup
 
Állaga, mint az olajos cukorszirup
Apalosan elkeverve adjuk az etetõhöz
 
Apalosan elkeverve adjuk az etetõhöz

Leglább 2X nedvesítsük, hogy jó állaga legyen
 
Leglább 2X nedvesítsük, hogy jó állaga legyen
 

A reggeli találkozó a parton óramű pontossággal történt. Persze attól függően, kinek mennyire sikerült az óra átállítás, mivel ez is erre a reggelre esett. Mire összejött a díszes kompánia, az eső is eleredt. Tavasszal, alig melegedő, sőt inkább hideg vízben amúgy sem könnyű halat kiimádkozni a vízből, hát még egy kis fronttal spékelve. Igazi ínyenceknek való csemege.

Igyekeztem hát a feladatra koncentrálni, valamiféle megoldást találni, hogy mégse végződjön kudarccal a nap. Minden esetre bíztató volt, hogy Gábor ellátott egy jó nagy adagnyi Dynamite Baits etetővel és aromával, amelyekből csak össze lehet valami fogósat tákolni, gondoltam. A mennyiséggel csínján bántam, a bekevert mennyiség össz-vissz egy zacskónyit nem tett ki.

Alapnak egy sötét színű finomszemcsés anyagot választottam, enyhe bodorkás aromával. A tavaly őszi eredményeknek köszönhetően szívesen tuningolom az etetőimet kenyérrel. Az inventárból a Dynamite Red Crumb illett nekem most a képbe. Szintén nagyon finomra van őrölve, igazi aromás kenyérillattal, a piros színe pedig jól megy mindenféle sötétebb etetőhöz. Aromának egy édesítőt, mégpedig a Liquid Sweet Molasses trutyit választottam. (A melasz sűrű cukorszirup, a cukorrépa vagy cukornád cukorrá történő feldolgozásának mellékterméke.) Ezt a bekeveréshez szánt vízhez vegyítettem és igyekeztem a lehető legjobban elkeverni. Állaga amolyan ujjhoz tapadós, olajos cukorszirup, nagyon kellemes, édes illattal. Az első nedvesítés során kevertem az etetőanyaghoz, majd hagytam jó tíz percet állni. Szintén saját tapasztalat, hogy azokat az etetőket, melyek az átlagnál több kenyeret tartalmaznak, nem lehet egy nedvesítéssel jól bekeverni. Itt tényleg adni kell időt, hogy két vagy háromszori nedvesítéssel állítsuk be az állagát. Viszont több macera nincs is, mert a finom szemcsézetnek köszönhetően olyan homogénre lehet keverni, hogy rostálás nem szükséges.

Guriga nagyszemcsés keveréke
 
Guriga nagyszemcsés keveréke
A mindenkori szentháromság
 
A mindenkori szentháromság

Szúnyog fityeg a láncólmozás végén
 
Szúnyog fityeg a láncólmozás végén
 

Gyuriék maradtak a szokásos keveréküknél, melyet kineveztek minden évszakosnak, így szinte állandóan azt használják. Nem sötét, viszont jó nagy szemcsézetű, igazi nagyhalas kaja, spékelve némi dévéressel. Etetésünk azonban nem csak ebben különbözött. Én mellőzve a zajt és pontosságra törekedve a kupakolást választottam. Azt a várhatóan kevés halat minél kisebb helyre koncentrálva. Gabi a sajátját jó nagy kétkezes adagokban hajigálta befelé, utána hintve egy vetésnyi kukoricát, Gyuri pedig igazi unikumként még rakósra is csúzlival etet. Ezen én is jókat derültem anno, de pontosan és eredményesen műveli, úgyhogy kalapot le! Csalinak a mindenkori szentháromság lett bevetve, azaz a csonti, pinki, tűzőszúnyog.

Szerelékeinket a szélnek köszönhetően nem finomkodtuk el. Egy grammos úszókat választottunk, ehhez nekem pedig egy láncólmozás járt, 8-as előkén finom horoggal. Az etetést követően hosszú néma csend következett, csak az eső dobolt monoton az ernyőinken. Ilyenkor remek elfoglaltság Stadler-féle sztárpásztort játszani, és a vizes, szökni próbáló csontikat, pinkiket helyes mederbe terelgetni.

Gabi sokadik dévére
 
Gabi sokadik dévére
 

Én nem ilyen lovat akartam
 
Én nem ilyen lovat akartam
Butafejû kis tükrös
 
Butafejû kis tükrös

Szinkronhúzás
 
Szinkronhúzás
 

Jó fél óra múlva a középen ülő Gabi könyvelhette el az első halat. Egy nagyon szép, testes dévért merített és pózolt vele a fészer alatt. Mire visszaértem a botomhoz, nekem is csak a bevágással kellett törődnöm. Egy jóképű 15 dekás süllőcske volt az elkövető, ekkor még jobban lehervadtam. Ha ezek is itt vannak, akkor a keszegfélék valószínűleg máshol dorbézolnak. Ezt a követező halam sem cáfolta meg, egy igazi butafejű kis tükrös vette fel a szúnyogot. Ezt követően csak ritkán mertem jobbra ülő kollégáim felé tekintgetni. Nagy csobogó etetéseik után szinkronban húzták a különféle halakat.

Egyik legérdekesebbet Gyurinak sikerült merítenie, eztán meg is állapítottuk, hogy ide gömbhal is lett telepítve. Szegény tükrös tényleg úgy nézett ki, mint egy FIFA labda, csak volt feje, meg uszonyai. Hogy ne égjek nagyon, próbálgattam én mindent. Még a nádszélbe is kijöttem, ahová monoton dobáltam a pár szem csontikat, hátha megéhezik rá valami. Hát, kint még semmi, egyetlen szép dévéremet a benti etetésről húztam le.

A sekélyben még csekély az esély
 
A sekélyben még csekély az esély
 

Guriga gömbhala
 
Guriga gömbhala
Meglepõen jó súlyban van
 
Meglepõen jó súlyban van

Az egyik legszebb tavaszi hal
 
Az egyik legszebb tavaszi hal
 

A szépségversenyt viszont vitathatatlanul Gabi egyik utolsó hala nyerte meg. Egy igazi tündöklően piros díszekben pompázó vörösszárnyú képében. Kora délutánra elegünk lett a szűnni nem akaró esőből és egy rohampakolás során felszámoltuk állásainkat.

Törpöltünk még pár sort, hogy ki, miért foghatott többet, kevesebbet, mást, de megoldókulcs végül nem készült. A következő alkalomra pedig reménykedve várjuk a jó időt, hogy egy szép napos szezonkezdéssel örvendeztessen meg még több hal bennünket.

Írta és fényképezte: Németh Dániel
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.