Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bolognaival

2010.03.10

Bolognaival Ráckevén

Visszavonhatatlanul kezdetét vette a tavasz, s a halnépség is kikecmergett végre hosszú téli dermedtségéből. Néhány hete még jég borította a Duna-ág kiszélesedő, meglassult részeit, s szinte téli idő fogadta a partra tévedőket. Ma pedig? Madárcsicsergés, tíz fok fölötti hőmérséklet, napsütés, lassan, de biztosan melegedő vizek. Szóval tavasz. Ennek a hirtelen jött jó időnek persze meglesz majd a böjtje, hisz nagy folyóink vízgyűjtőin hatalmas hótömegek várták a meleget. A híradásokból kiderült, hogy soha nem látott méretű árvizek zúdultak végig hazai folyóinkon. De hoz magával a tavasz jó dolgokat is, többek közt halat. Sokfélét, sokat.

Szűrés Czender Miklós írásaira
Czender Miklós

Évek óta Ráckevén találnak engem a tavasz első napjai. Már a legelső meleg napok mozgásra bírják a keszegek seregeit. A bajuszos népség is befuthat, ráadásul ilyentájt még nagyon nagy csapatokban. Ha fogtunk egyet, jó eséllyel számíthatunk a következőkre. Néha szinte varázsütésre működik a dolog, s az előzőleg csendesnek mutatkozó részen minden figyelmeztetés nélkül rohannak meg minket a halak. Aztán ahogy jöttek, úgy tovább is állhatnak hirtelen. A meleg idő beköszöntének elején a mélyebb vizek több sikert ígérnek. A sekélyebb részeknek kell még egy kevés idő, hogy melegedjenek, hogy kialakuljon olyan hőmérsékletbeli különbség, mely képes kicsalni ide a táplálkozni, melegedni vágyó halakat. Kedves gyékényeseim hát többnyire üresen konganak még, mikor a Duna-ág népszerű, haljárta helyein a szerencsésebb horgászok már könyékig turkálnak a halak között.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Néha még ilyen hideg a reggel, de napközben már lekívánkozik rólunk a kabát

 

Ilyen népszerű és haljárta hely a ráckevei Árpád-híd környéke is. A hídra felvezető töltések, melyek jelentősen leszűkítik a több száz méter széles Duna-ágat, tavasztól őszig remek horgászhelyet kínálnak a finomszerelékes módszerek kedvelőinek. A kövezések lábánál komoly, 4 méter körüli mélységet mérhetünk, az áramlás a töltésekkel párhuzamos, s nem túl gyors. Lehet itt csinálni szinte mindent. Rakózni (igaz, a helyszűke miatt csak néhány helyen), spiccbottal, matchbottal vagy bolognaival úszózni, de egy kicsit nagyobb távolságra feederrel vagy pickerrel is horgászni.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Egy hosszabb spiccbot is elég a kövezés szélének meghorgászásához

 

Mint azt talán többen is tudják rólam, nem vagyok igazi spíler a bolognai botos peca terén. Horgász-gyökereim hiába kötnek a nagy Dunához, az elmúlt évtizedekben igencsak „elfajzottam” a folyóvizektől. De tavaly, néhány órányi tiszai úsztatástól olyannyira megrészegültem, hogy azóta sem józanodtam ki teljesen. Tán ez az oka annak, hogy szeretett rezgőspicces botjaimnak búcsút mondva, megfeledkezve hűséges match-pálcáimról, az idei tavaszt bolognaival a kézben kezdtem, s talán csak az első nádban fogható pontyok, amurok fogják letetetni velem. Egyszerűen élvezem! De erre talán kevéssé kíváncsi a kedves olvasó, térjünk inkább a lényegre, vajon mennyire termékeny talajra hullottak Polyák mester türelmes szavai…

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Kezdem megkedvelni a hosszú gyűrűs bottal való horgászatot

 

Azért egy rövid kitérőt mégis megérdemel az a kérdés, hogy – a lelkesedésen túl – miért pont bolognai? Először is megrögzött híve vagyok az orsós botoknak. Nálam a spiccbot szerepe kizárólag a csalihalfogásban merül ki, a rakóst pedig távolról tisztelem. Igen távolról… Nem tehetek róla, ez van. Matchbotjaim mindegyike 3,9 méteres, ez áll kézre, ezt szeretem. Itt azonban épp olyan vízmélység van, melyet ezekkel a botokkal, sőt, kicsit magasabb vízállásnál a 4,2 méteresekkel is csak csúszó úszóval lehet megfelelőképp meghorgászni. Ráadásul a hosszú (illetve hosszabb) bot sokkal jobb, közvetlenebb kontrollt, csalivezetést biztosít a kövezés nem túl messze eső lábánál. Van persze más módja is annak, hogy megtaláljuk a legcélravezetőbb módszert. Nézzük meg, mivel horgásznak a helyi erők! Elég sok bolognait fogunk látni…

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Ha sikerül stabilan letennünk a „betyárbútort”, órákig fel sem kell emelnünk a hátsónkat, csak horgászni, horgászni, horgászni…

 

A ládával a kezemben elbotorkálok a partig, leteszem, beállítom. Némi figyelmet igényel ez a művelet, csúnya ügy lenne ládástól borulni a kövek közé. Láttam már ilyet, nem szép látvány, arról nem is beszélve, hogy igen veszélyes. Apropó láda. Sokáig úri huncutságnak gondoltam a versenyládát, ráadásul dög nehéz, kényelmetlen cipelni, meg ilyenek. Nem rakózom, nem versenyzek, hát akkor minek? Így utólag be kell, hogy lássam: tévedtem. Nehéznek nehéz, cipelni most is kényelmetlen. Számtalan előnyét fel lehet persze sorolni, de én igazán egy dolog miatt szerettem meg. Segít koncentrálni. Attól a pillanattól kezdve ugyanis, hogy mindent előkészítettem és letettem a hátsómat, onnantól kezdve csak horgászom. Nincs sétafikálás, nincs matatás, nincs semmi más, csak peca. Tök jó.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

A mai menü

 

Láda áll, botot biztonságba helyeztem, jöhet a kaja! Komoly tisztelettel viseltetem azok iránt, akik nagy magabiztossággal választanak a boltokban kapható százféle etetőanyag közül, évszaktól, vízhőfoktól, módszertől, fogni kívánt haltól és még számos más körülménytől függően. Több év próbálkozás, sok-sok elköltött forint, sok-sok kiló beszórt kaja után én bizony feladtam. Pontosabban kiválasztottam azt a négy-öt etetőanyagot, amit gyakran látogatott helyeimen használok. Van közte olcsó, van közte elég drága is. A mai kaja alapja egy amolyan mindenidős anyag. Használom tavasszal, nyáron, ősszel. A VDE Record Silverről van szó, mely már évek óta tagja ennek a pár fős válogatottnak. Évszaktól, kedvtől és pénztárcától függően keverem más anyagokkal. 30-40 deka PV1-et teszek a majd’ 3 kilónyi szárazanyaghoz, hogy „baj nélkül” feneket érjenek a gombócok.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Arrafelé vannak a halak…

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Az orsók dobjain videokazettáktól kölcsönvett matricákkal jelzem a rajta lévő zsinór vastagságát

 

6 méteres bolognai, 4 méteres víz. A főzsinór 16-os, horogelőkének 12-es madzagot használok, a horog 14-es, közepesen vastag (vagy vékony?) húsú. Az előkét egyszerű hurokkal kapcsolom a főzsinórhoz, forgó csak akkor kívánkozna közéjük, ha csak csontival csaliznék, de ennek igen kis esélyt adok ma. 4 grammos „duci” úszó, az ólmozást egy pontban helyezem el a zsinóron. Az eresztéket úgy állítom be, hogy az ólmozás a fenék fölött néhány centivel legyen, így a 20 centis előkén lévő horog a fenéken, illetve a lassú, de igen erőteljes áramlásban libegve a fenék közvetlen közelében marad. A mélységmérést a Csabitól tanult módon, horogelőke nélkül végzem.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Előkezsinór, horog

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Az ólmozást nem szedem szét több darabba

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Évek óta lapult a cuccaim között, most végre munkája akadt

 

Alapozásnak tíz nagyobb gombócot, a bekevert etetőanyag felét szórom a kiválasztott részre, a kövezés lábától 2,5-3 méterre. Ennyinek elégnek kell lennie ahhoz, hogy a halakat egy kis maradásra bírjam. Ha feltűnnek, akkor kisebb adagokban, folyamatosan szórom nekik a maradékot, mindig legyen előttük a tányéron valami. Az alapozásba nem jutott csonti, a ráetetésre szánt gombócokba azonban kerül majd az is.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Az alap

 

Szerelék belőve, kaja beszórva. Lekecmergek a ládáról, szünetet tartok. Szendvics, két korty tea, cigi. Sétálgatok a parton, megmozgatom a tagjaimat. Az elmúlt napokban csodálatos változáson ment keresztül a környék. Hétágra süt a nap, jégnek már nyoma sincs, bár a reggel még csípett az idő kicsit. Annyira vidám most a látvány, amennyire dermesztő, lehangoló volt nem is olyan régen. Tényleg tavasz van! Ütemes, fütyülő hang üti meg a fülemet. Forgatom a fejemet, míg rá nem jövök, merre is kéne néznem. Vagy másfél tucat hattyú húz el a fejem fölött, szép V alakot formálva. Fényképezőgépet ragadnék, ha nálam lenne, de a masina ott van a láda mellett a tokjában. Sebaj, így is szép. Na gyerünk!

Visszakászálódom a ládára, csalizok. Egy szem csonti és három-négy szúnyoglárva kerül a horogra. Klasszikus tavaszi szendvics. A csonti szerepe sokszor csak annyi, hogy mozgásban tartsa az ügyetlen kézzel horogra szúrt, s így csúnya véget ért szúnyoglárvákat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a szúnyoggal történő csalizás leginkább embert próbáló része nálam a lárva horogra tűzése. Mert néha bizony – főképp akkor, amikor szépen összejönnek előttem a halak – tovább tart horogra tűzni néhány darabot belőle, mint megfogni a halat. No de most friss vagyok, kipihent, így nem babrálok vele sokat. Néhány óra múlva már nem lesz olyan egyszerű.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Szokásos tavaszi koktél

 

Az első néhány úsztatás eseménytelenül zajlik. Csalit cserélek, várok. Lassan bandukolnak velem a percek, s az úszó is lassan bandukol előttem. Néha finoman, pár millimétert meg-megmerül, de ezek csak a fenék kisebb akadályai, melyeket könnyedén vesz a cucc. Aztán egyszer csak volt úszó, nincs úszó. Semmi finomkodás, semmi tavaszi fáradtság, úgy lekapja valami a víztetőről a pedzőt, mint munkába igyekvő honpolgár az első felest. Megemelem a hatos nyelet, rugdalózik is a vége, apró bodorka veret rajta. Ő az első, megérdemli hát a fotót.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Az első

 

A következő órában csak a bodorkák szentelnek nekem némi figyelmet. Zömmel aprók, de méretüket meghazudtoló elánnal küzdenek. Istenem, miért is nem növesztetted ezeket a halacskákat 6-8 kilósra, megtudnák a horgászok, hogy hol is a laksz te tulajdonképp! De ezek a bodrik nem nőttek akkorára, küzdenek hát derekasan, ahogy tőlük telik. Tiszteletem jeléül szórok nekik néhány kisebb, egykezes gombócot, immár csontival bélelve. Hálásak érte, egyre gyakoribbak a kapások.

Elérkezettnek látom az időt, hogy bevessem a titkos fegyvert, mely talán segít növelni a halak egyedsúlyát. Giliszta! A feladat ugyan nem egyszerű, mivel idefelé jövet a horgászboltban csak kettes kampóra való, igazi sportgilisztákat kaptam, amiket a 14-es horoggal maximum megcsiklandozni tudok. De sebaj, mindig keveredik a „terminátorok” közé néhány növendék példány is. Aztán, ha majd elfogynak ezek, legfeljebb vagdosok az óriásokból. Igazam van, találok néhány apróbb darabot, meg is tűzöm az egyiket. A titkos fegyver nem működik. A hatodik vagy hetedik úsztatás után feladom, hisz az eddig sűrűsödő kapások varázsütésre megszűntek.

Csonti, szúnyog vissza, már viszi is a következő jelentkező! De láss csodát, karikát fogok, úgy látszik a bodorkáknak konkurensei érkeztek. Őket is megtisztelem két-három apró gombóccal, az én „asztalomnál” ne éhezzen senki! Nem is panaszkodnak, jönnek hát felváltva, sőt, fogyóban a bodorka. Ha így, hát így, szedegetem őket, egyre tempósabban. Észrevétlenül múlnak velem a negyedórák, csak a ráckevei templomok harangütéseire kapom fel néha a fejem. Szeretek horgászni!

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Elegáns látogató

 

Nocsak! Hosszúkás testen csillan meg a napfény. Arasznyinál épphogy hosszabb, de elegáns, szívesen látott vendég érkezik most a szúnyogra. Szilvaorrú! „Legyetek üdvözölve, egyetek ti is nálunk!” motyogom magam elé, miközben újabb bélelt gombócokat szórok magam elé. A következőkben fogok még vagy négy kis szilvaorrút. Gyűlünk, gyűlünk. A bodorkák visszatértek (talán el sem mentek), a karikák habzsolnak, befutott néhány apró szilvaorrú, s a halhatározó immár egy-két dévérrel is bővült. Mi van itt kérem? Tavasz…

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Gyere csak, gyere…

 

Egyre nehezebben boldogulok a csali horogra tűzésével. A horog hegye kissé megkopott, cserét kér. E szempontból nem egy takarékos dolog ez, hisz az apró gyilok hegyével nem tudok mit kezdeni, ha megkopott, másik kell. A szúnyogot immár csak kipukkadt, rémes cafrangok formájában tudom feltűzni. Tegnap este csináltam néhány előkét, így a csere gyorsan megvan. Látva, hogy sikerei ellenére méltatlan módon száműzni fogom, a régi horog még sértődötten beleakad kabátom ujjába. Civakodunk egy sort, végül sikerül megszabadulnom tőle. Lekecmergek a ládáról, elbotorkálok a szemetesnek kijelölt etetőanyagos zacskókig, beleteszem a viseltes előkét. Delet harangoznak. A fenébe, már ennyi az idő! Ha már így alakult, arcomba tolom a másik szendvicset is, jófajta – Szentséges ég, legalább 30 összetevőt olvashatok az üvegén! – jeges teával öblítem le az utolsó falatokat.

 

A nélkül jutok el ismét a ládámra, hogy a nyakamat szegném, bár többször is rezeg a léc. Leginkább akkor, amikor egyik lábammal egy imbolygó kövön állva épp átlépni készülök a botomon. Úgy látszik elég stabilan tettem le a ládát, mert meg sem kottyan neki, hogy jobb híján belé kapaszkodom, mielőtt bizonyosan felborulnék. Végre stabilan ülök megint. Csalizok, aztán amikor már bent van a cucc, dobok három gombócot az előttem várakozó halseregnek. Mert ugye megvártak.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Akkor sem árt a csalizásra megfelelő figyelmet fordítani, ha eszik a hal

 

Nem vártak meg. Vagy csak szórakoznak velem? Négy-öt úsztatás is elmúlik kapás nélkül, pedig most nem vagyok ehhez hozzászokva. Na mi lesz? Furcsán, nyúlósan tűnik el a víz alatt az úszó. Ráemelek, bár bizonytalan vagyok, nem volt ez olyan halszerű. Botom kemény ívben görbül, de a vége nem eleven. Akadó. Óvatosan húzom meg oldalra, nem akarok kárt tenni a botban. Kis gondolkodás után enged, kíváncsian várom az eredményt. Előke, horog rendben, sőt kapok még némi pluszt is! Styl-ólommal kisúlyozott horogelőkét fogtam. 18-20-as madzag, 8-as körüli, klasszikus pontyozó forma horog. Tán még a nyárról való. Beleborzongok, mi lehet lent a víz alatt, hisz ezen a helyen egész szezonban ülnek, beszaggathattak már egy szakajtónyi végszereléket. Szerencsém volt, 12-es előkémmel általában nem vagyok ellenfél ezeknek az erősebb zsinóroknak.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Hívatlan vendég

 

Újabb sikeremen felbuzdulva fogok egy bodorkát, aztán lassan visszatérni látszanak elém a halak. A kínálat tovább bővül egy hívatlan gébbel és egy eltévedt ezüstkárásszal. Egyre színesebb a mai nap! Aztán a következő óra hihetetlen pörgéssel telik. Szinte minden úsztatásnál kapásom van. Továbbra is tenyeres, vagy annál kisebb halak jönnek, bár beugrik azért egy-egy darabosabb is. Eszméletlen nyüzsgés van előttem, szinte látom, amint egymással versengve vetik magukat a halak a vízbe érkező táplálékra. A lelkesedést fenntartandó, néha küldök be nekik némi csontival gyúrt etetőanyagot is. A kis egyedsúly miatt kilókban kifejezve talán nem olyan jelentékeny a fogás, de a horgászat hihetetlenül élvezetes. Ütemesen fogom a halat, csak a szúnyog tűzésével bírom nehezen a tempót.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Egy-egy darabosabb is becsúszik

 

Újra gilisztával próbálkozom, de hasonló sikerrel járok, mint korábban. Csontira váltok, de az sem nyeri el a népes közönség tetszését. Nincs szerencsém. Újból 3-4 szál szúnyog kerül az egy szem csonti mellé, s a halak kapókedve rögtön megjön tőle. Néha már nyarat idéző habzsolást produkálnak a keszegek, hisz a tartalmát vesztett, színtelen szúnyog-huzat is eredményt hoz. Azért nem lustálkodom, tűzögetem a csalit szépen. Érdekes, a múlt héten, mikor még jég borította a csendesebb részeket, sokkal nagyobb halak jöttek, bár ritkábban merült az úszó. Pontyokról adtak hírt a Molnár-sziget környékéről, a ráckevei piactérről és a taksonyi híd alól is. Nem lennék elkeseredve tőlük én sem, de úgy látszik, nekem ma nem ez a menü jutott. Így sincs azonban okom panaszra.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Szép

 

Emberes méretű bodorka kapaszkodik végre a botomba, vele már keménykedni kell kicsit, hogy a szákba kerüljön. De szép vagy! Nincs idő azonban ezen eltűnődni, mert a következő úsztatásnál „valaki” feltolja az úszót, s a bevágás után szokatlan hang üti meg a fülemet. A fék! Szinte hihetetlen, meg is feledkeztem róla, hogy az orsón ilyen instrumentum is van. Ellenfelem a hídnyílás felé veszi az irányt, s elég rendesen kapkodhatja az uszonyait, mert a zsinórt gyorsan adagolja az orsó. Erőset ránt a hal a cuccon, aztán vége, botom megkönnyebbül. Csendes szitkot morzsolok szét, ahogy mondani szokták, a bajuszom alatt. A szereléket vizsgálgatom, de nyoma sincs sérülésnek, bármilyen rendellenességnek. Nem akadt jól.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Pedig a többség…

Teljes mérethez klikkelj a képre!

… remekül akad

 

Újabb bajuszosban reménykedem, hisz ilyentájt nem csak a baj, de a pontyok sem járnak egyedül. Megdőlni látszik azonban ez a tétel, mert ismét a keszegnép veszi át a főszerepet. Fél hármat jeleznek a harangok, az órám is hasonlóképp. Mennem kell, otthon már így is jelentősen zuhanhatott a népszerűségi indexem. Elkezdem hát összerámolni a holmimat, mielőtt még a politikusok is megelőznének a képzeletbeli listán. Előbb azonban megszavazok magamnak egy cigit, közben egy kisebb dévérrel búcsúzik tőlem a Duna. Nehéz szívvel tekerem ki a cuccost, hisz a délutánnak még koránt sincs vége, a halak pedig változatlanul itt nyüzsögnek előttem.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Egy kis nyüzsgés

 

Pakolás közben érzem csak, hogy mennyire elfáradtam. A kövek közt piruettezve ízületeim csak nehezen engedelmeskednek. Elbandukolok a szemetemmel a lejáró lépcső melletti kukához. Az edény színültig tele, s felfedezhető még benne a múlt héten itt hagyott etetőanyagos zacskóm is. Nem ürítik túl sűrűn… A rám támadó szagokkal nem törődve préselek bele némi helyet, aztán visszamegyek a cuccaimhoz. Kézmosás, aztán nagy sóhajjal magamra aggatom az egész miskulanciát.

Remek tavaszi nap volt, kívánni sem lehetne szebbet. Ez jár a fejemben a kocsi felé menet. Valaki rám dudál a hídon, nem tudom, hogy ismerős-e, vagy csak a ládám lógott le a járdáról, azért hozza rám a szívbajt. Mindegy. Berámolok az autóba, s közben arra gondolok, milyen jól fog esni otthon, amikor ezt az egészet majd felhúzom a negyedik emeletre. Nem irigylem magam. Újabb sóhajjal ülök a volán mögé, aztán begyújtom a motort.

 

Teljes mérethez klikkelj a képre!

Tavasz a szákban

 


Czender Miklós (bogyo)


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.